LÓFŐ
LÓFŐ, (ló-fő) ösz. mn. A székely nemzet hajdani rangosztályozása szerént lófő-székelyek (lovasfő székelyek) voltak azon rendbeliek, kik lóháton köteleztettek szolgálni (Primipili.). Báthori István lengyel király is említi e nevet egy 1583-iki levelében: „Becz Imre adja értenünk, hogy ennek előtte való időkben Lázár István foglalt volna el Kászonban egynehány parasztházat és egy lófőnek házát, örökségét.” Történelmi Tár. VIII. kötet. 234. lap. Némelyek így akarják értelmezni: lófejő székely a lófejő szittyáktól (equimulgus). Azonban mind a székely alkotmány, mind a hagyomány az első értelmezést tanusítja. A népnyelvben sokszor lófejü-nek mondják:
„Látod kurucz, a lófejü,
Ő Átilla igaz vérü;
Ő bent maradt hazájába,
Inkább itt dűl a sirjába
A lófejü.”
Ő Átilla igaz vérü;
Ő bent maradt hazájába,
Inkább itt dűl a sirjába
A lófejü.”
| Erdélyi J. gyüjt. |
