MA, (2)
MA, (2), időhatárzó. 1) Régiesen am. jelen időben, latinul: nunc, németül: jetzt. Ez értelemben többször használja a Müncheni codex irója. „Bódogok, kik ma éheztek.“ (Beati, qui nunc esuritis). Luk. 6. „Ma pedig menekedetet nem valnak. (Nunc autem excusationem non habent). Ján. 15. „Így a Bécsi codexben is: „Azért ma imádj müértönk.“ (Nune ergo ora pro nobis). Judith 8. „Es ma, uram királ, Ábrahámnak Istene, irgalmazjh te népednek.“ (Et nunc, domine rex stb). Esther. 12. 2) Most divatozó értelemben különösen am. jelennen folyó napon, ez napon. Ma van ma. (Km.). Mit ma véghez vihetsz, holnapra ne halaszd. (Km.). Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok; vagy: jobb ma egy kis veréb, mint nagy túzok holnap; vagy: jobb ma nekem egykettő, mint holnap tizenkettő. (Km.), Ma nekem, holnap neked. Maholnap am. rövid idő alatt, nem sokára. l. MAHOLNAP. Ma nem ett, am. ehes. Ma van Jakab nap. (Km.). 3) A tiszai vidéken tájszokásilag am. tüstént, azonnal. Eredj ma! eredj tüstént, gyere ma stb. miből következtethetni, hogy az előbbi jelentésekben is a sebes mozgás rejlik, mi a gyorsan suhanó jelen időt jellemzi. A csagataj nyelvben bat am. gyors, hamar (Abuska). Figyelmet érdemel Szalay Á. 400 magyar levele közt, egy 1555-iki levélben a ,ma’ szónak ,mihelyt’ értelme: „Bizon, hogy kin voltanak az törökök, de bizonynyal nem írhatom nagyságodnak mith miveltenek.... ma megérthem nagyságodnak megírom.“ Használtatik öszvetételben is: márma v. máma.
Ezen eredeti ős nyelvből fenmaradt rövid szó úgy látszik megvan a latin mane, maturus származékokban, valamint a franczia main szórészben is, melyből demain (olaszul: domane) és lendemain öszvetett szók eredtek.
