MADÁRSZÓ
MADÁRSZÓ, (madár-szó) ösz. fn. Általán, a madárnak hangja, mely nemek és fajok szerént különféle. V. ö. MADÁRNYELV. Különösen az éneklő madarak hangja. Általában madárhangok után alakult szók: kukoríkol a kakas; kotkodál és kárál a tyúk; csipeg a csibe vagy csirke; csiripel a veréb; kelepel a gólya; csörög a szarka; búg v. nyög a gerlicze; egyszersmind burukkol a galamb; gágog a lúd; hápog v. sápog a rucza; huhog a fülesbagoly; dudog vagy dudul a büdösbanka; károg a varjú és holló; czineg a czinke; dobol az örvösgalamb; harsol a haris; krúkol a daru; kappog v. csattog v. pattog párosuláskor a fajd; kurjong a hattyú; makog esteli röpködéskor a párzó szalonka; mükög párzáskor a sárszalonka szárnyának gyors suhogásával; pityeg a nőstény fürj és fogoly; pitypalattyoz v. vavákol a kanfürj; sikolt a bibicz és a kuvikbagoly; sír a sirály, csüllő, halászka, szintén az anyját hivó vagy fiát kereső túzok is; sivít a vércse; süvölt párzáskor a császármadár; üvölt, rikog a bagoly, vijongnak a sasok és egyéb ragadozó madarak. stb. (Bérczy K. után). Egyébiránt önként értetik, hogy némely faju madarak, kivált más indulatok pérczeiben, néha más hangokat is hallatnak.
