MAGABÍRÓ
MAGABÍRÓ, (maga-bíró) ösz. mn. 1) Aki anynyi erővel bir, hogy másra, más segítségére nem szorúl. Magabíró embert nem szükséges vezetni. „Ismeg eluntaták (unszolák) Jupitert (t. i. a békák) hogy adna oly királt nekik, ki ugyan vitéz és magabíró volna.“ Pesti G. meséi. 2) Kinek saját szükségeihez mérve, elegendő vagyona van. Jó magabíró, leginkább a középrendüekről mondják. 3) Különösen a kedélyre vonatkozólag, ki magát mérsékelni képes, kit az indulatok el nem ragadnak, ki magával bír, ki magán uralkodik.
