MÁRTON, (1)
MÁRTON, (1), (Mars-tól látszik eredettnek, midőn annyit jelent mint: bátor, merész); férfi kn. tt. Márton-t, tb. ~ok, harm. szr. ~ja. Martinus. Szent Márton napja, novemb. 11-dikén. Szent Márton hegye, máskép: Pannonhegye v. halma. Márton lúdja, melyet Márton napján ölnek, s mellcsontjából, és hátgerinczéből a legközelebbi tél időjárását szok a köznép jövendőlni. Ha több rajta a vörösség, több lesz a lágy idő, ha pedig nagyobbrészént fehér, sok lesz a hó. A Márton lúdjának legendai eredete van, mert midőn szent Mártont püspökké választotta a nép, szerénységből a ludak ólába bújt, de ezek felzajdulva elárulták.
„Késő őszben volt ez a nap,
Már mindenütt elkele
Márton lúdja.“ Kisf. S.
Már mindenütt elkele
Márton lúdja.“ Kisf. S.
A népmonda szerént szent Márton néha fehér lovon jön, azaz havat hoz. E nevet több helység viseli Magyar- és Erdélyországban.
