MEGAD
MEGAD, (meg-ad) ösz. áth. 1) Viszszaható névmással am. magát más hatalmába általengedi, más akaratja vagy fensőbbsége előtt meghajol. Add meg magadat. Megadni magát az ellenségnek. Nem adom meg magamat, inkább meghalok. 2) Más tárgyra viszonyítva, amivel tartozik, vagy amihez más jogot tart, vagy amit mástól bir, azt oda adja. Adjátok meg az Istennek, ami az Istené. Megadta az adót. Megadni valakinek az illő becsületet. Az adósságot, kölcsönt megadni, am. megfizetni. Az idézőlevelet megadni am. kézbesítni. „Amely levelet egy úrnak adja kezébe, hogy a királynak adja meg.“ Mikes Kelemen törökországi levelei. „Meghadák az kegyelmetek levelét.“ Gr. Eszterházy Miklós nádor. (Történelmi Tár VIII. k. 183. l.). Megadni az igéretet. Az igéret szép szó, ha megadják igen jó. (Km.).
„Igazabb isten az (t. i. Mars) megadta a szép bért.“
Zrinyi.
3) Tulajdonitó ragu személyes névmással, vagy más névvel, és gúnyosan szólva am. valakinek roszat tesz, valakit megtorol, befizet neki, vagy valamit fonákul cselekszik, roszul végez. Várj csak, majd megadom. én neked. Nekem ugyan megadták. Te ugyan megadtad neki. am. roszul, fonákul tetted a teendőt. E mondás gúnyképen a németeknél, szlávoknál is divatos.
