MEGÁLD
MEGÁLD, (meg-áld) ösz. áth. 1) Bizonyos szólásmódok és taglejtés által valakinek jót, szerencsét, boldogságot kíván, és kér Istentől, vagy Istenre hivatkozva. A haldokló atya rá tette kezét gyermekére, és megáldotta őt. A pap keresztet vetve megáldja a népet. 2) Különösen, midőn Istenről mondják am. szerencséssé, üdvössé, jóvá, hasznossá tesz, boldogít. Isten jó gyermekekkel áldott meg. A jó Isten megáldotta munkánkat.
„Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel.“ Kölcsey.
Jó kedvvel, bőséggel.“ Kölcsey.
Isten áldja meg a kigyelmetek ebédét, az emberit is. (Népies kivánat.) Idvezlő és bucsuzó mondatok: Megáldj Isten! Isten megáldj! (rövidítve ezek helyett: megáldjon v. megáldja; mint fogadj Isten! am. fogadja Isten). V. ö. ÁLD, ÁLDÁS.
