MEGÁLL
MEGÁLL, (meg-áll) ösz. önh. 1) Tulajd. ért. a mozgó, haladó bizonyos ponton, helyen félbeszakasztja menését, és mozdulatlan marad. Ho hó! kiáltásra megáll az ökör. A ,megállj’! vezényszóra megállapodik a hadsereg. 2) Szélesb és átv. ért. mondjuk minden mozgásban levő testről, midőn mozogni megszűnik. Megáll a szekér, a hajó; a malom, a kerék. Megáll az eső, megáll a szél. Megáll a víz, midőn tovább nem folyhat.
„Megállasz-e, térded hogy ölelhessem?“
„Hallhatatlan sereg levegőn megálla.“
Zrinyi.
„Elbámulva megmegáll,
Nem zúg a patak;
Hej! magam is be megállnék,
Volnék csak patak.“
Nem zúg a patak;
Hej! magam is be megállnék,
Volnék csak patak.“
Vörösmarty.
3) Képes kifejezéssel, megáll az ész, midőn működése megszünik, midőn tovább gondolkodni nem képes. Úgy meg volt lepve, úgy elbámult, hogy megállt bele az esze. Ily borzasztó dolgokra megáll az ember esze. 4) Képes kifejezéssel am. helyben hagyható, mi úgy maradhat amint van, min változtatni nem kell, mi az ész törvényeivel megegyezik. Ezen állításvélemény megáll. Ezen fonák állapot meg nem állhat. 5) Megmarad, titokban marad. Nem áll meg nála v. benne a szó. „Ez dolgot nem tartók illetlennek, ha Kegyelmed csak azzal közli, az kivel illik és az kinél megáll.“ Báthory István király levele. (Történelmi Tár. VIII. K. 215. l.). 6) Tárgyesetes névvel megállani a csatát, am. nem hátrálni; megállani a szemközt jövő vadat; szavát megállani, am. megtartani, teljesíteni, latínosan: szavának állani; megállani a sarat, valamely bajban, nehézségben, küzdelemben kitartónak lenni. „Biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős kötelékeivel lánczolva érzi“. B. Eötvös J.
„A bölcs........... az ellene
Fölkelt szerencsét, mint valamely kemény
Szirt a haboknak csapkodásit,
Érzi, de férfiasan megállja.“
Fölkelt szerencsét, mint valamely kemény
Szirt a haboknak csapkodásit,
Érzi, de férfiasan megállja.“
Virág Benedek.
E szónak három első jelentéseiben a ,meg’ igekötő kezdő állapotra, az utóbbiakban pedig bevégzettségre v. teljességre, azaz ezen igéhez képest teljes állandóságra vonatkozik. V. ö. MEG, (2), és ÁLL, ELÁLL.
