MEGBĚCSŰL
MEGBĚCSŰL v. ~BĚCSÜL, (meg-běcsül) ösz. áth. 1) Személyre vonatkozólag, valakinek megadja az illendő becsületet, tiszteletet, azaz úgy viseltetik iránta, hogy meg ne sértse, meg ne bántsa, sőt tettlegesen tudassa, mily drága és becses előtte. Ide tartoznak a kegyeletnek, megelőzésnek, szivességnek, nyájasságnak jelei, pl. köszöntés, üdvözlés, süvegelés. Illik, hogy a fiatalok megbecsüljék a tisztes öregeket. Megbecsülni az érdemes férfiakat. Innen a vendégszerető emberről mondják: hogy megbecsüli a vendéget, midőn szívesen fogadja. Megbecsülöm kigyelmedet egy pohár borral. Visszaható névmással am. saját erkölcsi, emberi méltóságát tiszteletben tartja, melynél fogva nem követ el erkölcstelenséget. Amit Kant az erény fő elve gyanánt, mint egy uj találmányt állított fel: Ehre dich selbst, ezt a magyar nép talán még Ázsiából hozta magával, mert általános közmondás becsüld meg magadat, minek hasonló mása: ember légy. Ha megbecsülöd magadat, ember lesz belőled. Aki meg nem becsüli magát, az nem ember. 2) Tárgyakra vonatkozólag, kényesen vigyázva, kímélve, ovatosan bánik valamivel, nehogy megromoljon, vagy kár essék benne. Megbecsülni az egészséget. Megbecsülni a ruhát, pénzt. 3) Valamely ingó vagy ingatlan vagyonnak árát, értékét, vagy a benne tett kárt meghatározza. Kisajátítás előtt megbecsülni valamely telket, szőlőkertet. Osztály alkalmával megbecsülni az örökséget. Megbecsülni a tilosban tett károkat. V. ö. BECSÜL.
