MEGBÍR
MEGBÍR, (meg-bír) ösz: áth. 1) Van annyi ereje, hogy valamely terhet folytonosan eltartson, hogy ne roskadjon alatta. Oly erős ember, hogy három mázsát is megbír a vállán. E rozzant szekér meg nem bír tíz mázsányi terhet. A Duna jege oly vastag, hogy társzekereket is megbír. 2) Átv. ért. szellemi vagy erkölcsi erejénél fogva képes valamit kiállani, vagy megtenni. Gyönge tehetsége meg nem birja e szellemi munkát. Gyáva lélek meg nem birja a csapást. Fölcserélhető vele: elbír. Itt mind a meg, mind az el az alapigének folytonos tartását, vagyis időbeli haladását fejezi ki. Régente azt is jelentette: meggyőz.
„Mert szörze nagy békeséget,
Megbíra sok ellenséget.“
Megbíra sok ellenséget.“
Katalin verses Legendája.
