MEGENGED
MEGENGED, (meg-enged) ösz. áth. 1) Szabadságot ad valakinek, hogy tehessen valamit. A szolgának megengedni hetenként egyszer a sétálást. Nem jó a gyermeknek mindent megengedni. Az ily mondatokat hogy kötszóval lehet feloldani. Engedd meg fiadnak, hogy utazzék (az utazást). Engedjétek meg, hogy szóljak. 2) Megbocsát valakinek valamit. Engedd meg gondatlan szavaimat. Isten a megtérőnek megengedi bűneit. Ez értelemben meg helyett el is állhat. Használtatik egyszerüen is tárgyesetes viszonynév nélkül. Engedjetek meg, ha megbántottalak benneteket.
„Megmentlek én, vagy megenged a mostohád.“
Csokonai.
Néha am. nem neheztel, nem vesz, rosz neven valamit. Megengeditek, ha közbe szólok. Megengedj, ha ellened mondok. 3) Másnak véleményét, állítását bizonyos tekintetben helybenhagyja, nem tagadja. Mit Péter mond, azt megengedem, de Pál állitását tagadom. Megengedem, hogy ebben igazad van. V. ö. ENGED. A régieknél eléfordúl ,elenged’ értelemben is. „Minthogy ez esztendőbeli dézmáját megengedtük vala.“ Báthori István király levele 1582-ből. Pestinél, Erdősinél szintén, pl. Máté XVIII. De már ezen korban is felváltva jönnek elé. „Én the k(egyelmed) egy kérésire... tizenkét forintot engedék meg.“ És alább „Azt is én kegyelmedért elengedtem.“ (Levél 1559-ből. Szalay Á. 400 m. l.).
