MEGÉR
MEGÉR, (meg-ér) ösz. áth. 1) Élve bizonyos időt meghalad. Isten kegyelméből már megértem ötven évet. Megérem még azt, hogy... 2) Oly becse, értéke van, mely bizonyos árnak megfelel. Ez a paripa megér ezer forintot. Ez a portéka meg nem éri azon pénzt, melyet érte adtál. 3) Önhatólag, segítő ragu viszonynévvel am. megelégszik, vagy beéri bizonyos ideig vagy időben valamivel. Egyébiránt ekkor is az időt vagy vágyat jelentő tárgyeset alattomban értetik, miért határozott alakban használtatik. Fáradságomért ezen fizetéssel meg nem érem. Havonként száz forinttal megérheted. Ha ezzel meg nem éred, nem adok semmit. „Vajha, Uram! Maximilianussal megéritek vala és egyszersmind két koronás királyt nem csináltok vala.“ (Báthori István király levele hihetőleg 1578-ból. Történelmi Tár VIII. k. 214. l.). „Kiről, minthogy másszor is bőven írtam kegyelmednek, most megérem aval (így), hogy azok, mind különben vannak.“ (Gr. Eszterházy Miklós nádor levele Rákóczi Györgyhöz. 1645.). Fölcserélhető vele a beér, mely mai korban szokottabb is. Úgy elláttuk magunkat eleséggel, hogy beérjük vele tavaszig. Nesze semmi, érd be vele. V. ö. ÉR ige, és BEÉR, (2).
