MEGERESZT
MEGERESZT, (meg-ereszt) ösz. áth. Megengedi, hagyja, vagy eszközli, hogy valami eredjen, azaz tovább menjen, folyjon, nyúljék, táguljon stb. Megereszteni a bort. Megereszteni a zúgóval ellátott tavat. Megereszteni a gyeplőt. Megereszteni a húrokat. Megeresztett a méh, midőn rajt bocsátott; a jelenben: rajt ereszt. Megereszteni a lovakat, am. szabadabban hagyni menni; a székelyeknél am, a hámból etetésre a gyepre kiereszteni. (Kriza J.). Ugyanitt szokásban vannak megereszteni a serítendő fonalat, a vésés lyukát, azaz tágítani, vagy a belé illesztendő fa csapjából lefaragni, hogy jobban bele illjék; megereszti a kovács lágyra a kemény vasat; a beretvás megereszti a beretva butúlt (tompúlt) élit stb.
„Mert ottan a vizet ha megeresztették,
Sokféle virágnak formájára vették.“
Sokféle virágnak formájára vették.“
Koháry. Mesterséges forrás.
Átv. ért. valamely köz üzlet, köz munka, köz haszonvétel gyakorlására engedelmet ad. Megereszteni a vásárt. Megereszteni a kukoriczaszedést, szüretelést. Megereszteni a tilos legelőt. V. ö. ERESZT.
