MEGESIK
MEGESIK, (meg-esik) ösz. k. 1) Megtörténik, véletlenül, váratlanul eléadja magát. A viszonymondatot hogy kötszóval vonja maga után. Néha megesik, hogy az okos ember is botlik. Az is megeshetik, hogy többé nem látjuk egymást. Többször megesett, hogy a fiú különb ember lön apjánál. Megesett rajtam a szerencsétlenség, azaz valamely baj vagy szerencsétlenség ért. Rendszerént nem tetsző értelemben használjuk. Továbbá sajátságos értelmü: Megesett valakin a szivem, szived, szive, am. nagyon megsajnáltam, sorsát fájdalmasan vettem. „Megesik az ember szíve rajtok.“ (Mikes Kelemen). A székelyeknél mondják ezt is megesett szűvibe, azaz megszomorodott. (Kriza J.).
„Ily mentség ajakán rebegett a vénnek,
Megesett nagy lelke bátor Etelének.“
Megesett nagy lelke bátor Etelének.“
Buda halála. (Arany J.).
Csak egyes számu harmadik személyben fordúl elé. 2) Mondják hajadonról vagy özvegyről, kit valaki terhbe ejtett. Szegény leány, már kétszer megesett. Ez értelemben minden számban és személyben ragozható. 3) Tulajdonító ragu viszonynévvel am. roszul, pórul járt, valami kedve ellen ütött ki. Megesik nekem, ha adósságomat meg nem fizethetem. Megesett neki a diószegi vásár. (Km.).
„Nekünk ugyan megesett,
Mert a gazda meglesett.“
Mert a gazda meglesett.“
Népdal.
4) A Debreczeni Legendáskönyvben am. megapad (az árvíz). „Kik azután hogy a víz megesék, a tengörbe menênek.“
