MEGGONDOL
MEGGONDOL, (meg-gondol) ösz. áth. Valamit észszel meghányvet, s a mellette és ellene szóló okok öszvevetése után határoz vagy következtet. Gondold meg előbb, ha valamit tenni akarsz. Ha meggondolom, mégis vakmerő voltam! Azt meg nem gondoltad, hogy tettednek ily következete legyen. Én mindent meggondoltam, s elhatároztam magamban, hogy.... Egyezik vele átv. ért. megfontol. ,Meggondól’ különösen használtatik visszaható névmással is, midőn am. valamire elhatározza magát. Meggondoltam magamat, nem megyek sehová. Ugyan ne ingadozz oly sokáig, hanem gondold meg végre magadat.
„Herczeg, jól meggondold magad,
Hogy e földet hamar elhagyjad.“
Hogy e földet hamar elhagyjad.“
Csáti Demeter. (Révay véleménye szerént a XV. századból).
Itt a meg előre bocsátott gyakorlaton alapuló s bevégzett tényt jelent.
