MEGINDULÁS
MEGINDULÁS, (meg-indulás) ösz. fn. A veszteglő lénynek azon állapoti változása, midőn vesztegleni megszünvén, menni vagy mozogni kezd. A gőzös megindulását nehezen várni. Átv. ért. a belérzékeknek, kedélynek, szívnek állapota, midőn bizonyos benyomás rendes nyugalmukat megzavarja. Megindulással fogadni a halotti beszédet. V. ö. MEGINDUL.
