MEGKEN
MEGKEN, (meg-ken) ösz. áth. 1) Híg vagy nyálkás szert valamely testre rámázol. A tengelyt kátránynyal, a csizmát hájjal, a hajat zsírral megkenni. Régiesen pl. a Nádor-codexben annyi is, mint meg- vagy letöröl. „Kivel könyűét megkeni vala.“ 2) Orvoslás végett irral vagy irféle szerrel megdörzsöli a testet. A megcsömörlött ember hátát foghajmás ecsettel vagy meleg zsírral megkenni. A lónak megrándult lábát kámforos égettborral megkenni. 3) Egyházi vagy polgári szertartás szerént szent olajjal felavat, vagy képessé tesz valakit. Fölszenteléskor a püspök megkeni az ujonczpapokat. A pap megkeni a haldokló beteget. A fejedelmeket koronázáskor megkenni. 4) Átv. ért. megvesztegetésül vagy ügyének előmozdítása végett az illető birót és érdekletteket előre megfizeti. Az ellenfél ügyvédét megkenni. A hamis tanukat megkenni. 5) Tréfásan am. valakit keményen megver. Megkenték a hátát mogyoróhájjal. V. ö. KEN.
