MEGLEP
MEGLEP, (meg-lep) ösz. áth. 1) Bizonyos térre vagy testre rászáll, s azt testével betakarja, befödi. A vetéseket meglepik a vadludak. A czukros ételt meglepik a legyek. A lepkék, méhek meglepték a virágokat. Meglepte a víz a föld szinét. (Szabó D.). Ez értelemben megegyezik vele az ellep. 2) Valakire váratlanul, véletlenül rábukkan, s mintegy testével elnyomja. A madarat fészkében, a zsiványokat tanyájokon meglepni. Meglepni az ellenséget. 3) Valamely váratlan dologgal, melynek semmi látható vagy észrevehető előzményei nem voltak, eléállani. Valamely jeles találmánynyal meglepni a világot.
„Meg-meglep olykor, mintegy örömkövet
Jobb életből, egy boldog édes álom.“
Jobb életből, egy boldog édes álom.“
Szemere Pál.
Különösen, midőn valaki váratlanul valami kedves dolgot teszén másnak. Ritka becsü ajándékkal meglepni valakit. V. ö. LEP.
