MEGSZAKAD
MEGSZAKAD, (meg-szakad) ösz. önh. Valamely szilárd test részei között rés támad, mi rendesen akkor történik, ha az illető részek ellenkező irányban huzódnak el egymástól. Megszakad a kötél, fonal, húr, láncz. Különösen mondják emberről, vagy más állatról, midőn túlfeszített erőködés következtében valamely ina rugalmasságát elveszti, nevezetesen, ha a heréje leszáll. Kedélyre alkalmazva, megszakad a szive, am. nagy fájdalom miatt rendes verése megszünik; majd megszakadt, úgy nevetett, am. nagy kedvében alig fért a bőrébe. Átv. ért. valamely dolognak folyamata bizonyos akadály vagy erőszak közbejöttével megakad, vagy végkép megszünik. Megakad a beszéd. Megszakadt köztök a barátság. Az ellenséges népek között megszakadt a közlekedés. V. ö. SZAKAD.
