MEGSZÁLL
MEGSZÁLL, (meg-száll) ösz. önh. Valahol ideiglenes maradás, tartózkodás végett megállapodik, letelepedik. Az utasok megszállanak a fogadóban. Ránk éjjeledvén, kénytelenek voltunk egy rosz csárdában megszállani. Megszállt a tábor. A raj egy fán szállott meg.
„Ő megszálla fenn egy hegyben,“
„Százhalomnál megszállának.“
Csáti Demeter.
Tárgyesetes viszonynévvel és áthatólag am. megtelepedik valahol. Midőn a magyarok e hazába jöttek, elsőben Munkács vidékét szállák meg. Mondják továbbá ellenségről, midőn bizonyos helyet meglep, s tábort üt rajta, különösen a végett, hogy valamely erősített várost, várat ostromoljon. Szulejmán nagy sereggel megszállotta Szigetvárt. Mondják gyarmatokról is, midőn bizonyos vidéket állandó lakhelyül elfoglalnak. Amérikát időnként különféle népgyarmatok szállották meg. Áth. ért. am. jó vagy rosz szellem lep meg valakit. Megszállotta őt a Szentlélek. Hát tégedet mily gonosz lélek szállott meg? V. ö. SZÁLL.
