MEGTART, (1)
MEGTART, (1), (meg-tart) ösz. áth. 1) Eszközli, hogy bizonyos helyzetben vagy irányban állandóan megmaradjon valami. A horgony megtartja a hajót. Az erős szeg megtartja a rá akasztott terhet. A jó kocsiló a lejtőn megtartja a kocsit, hogy le ne szaladjon. 2) Elveszéstől megőriz vagy akadályoz, hogy el ne tünjék, el ne menjen. A beteget életben megtartani. A várat, megtartani. Minden pénzén túladott, csak aranyait tartotta meg. „Nékünk csendesség kellene, s egyéb sem tartja ezt a mi megkevesedett nemzetünket meg“ (Gr. Eszterházy M. nádor l. Rákóczy Gy. erd. fejedelemhez).
„Bár az Isten megtartaná,
Mert igen szép s igen jó.“
Mert igen szép s igen jó.“
Kisfaludy S.
Átv. ért. szavát, igéretét, fogadását megtartani am. teljesíteni, foganat nélkül nem hagyni.
„Rózsa, Rózsa, közel vagyok,
Hogyha hivem maradtál,
S megtartottad, amit nekem
Badacsonyban fogadtál.“
Hogyha hivem maradtál,
S megtartottad, amit nekem
Badacsonyban fogadtál.“
Kisfaludy S.
Megtartani a böjtöt, innepet, am. a bőjtről és innepről szóló egyházi parancsokat teljesíteni. A régieknél ,megtartóztat’ helyett is áll: „Keménségöket és kezöket tőle megtartják vala.“ (Nádor-codex). És ,letartóztat’ helyett: „Hogy Jézust csalárdsággal megtartanák és megölnéjek.“ (Ugyanott). A régi magyar Passióban: „Hogy Jézust álsággal megtartanájak és megölnéjek.“ Viszszaható névmással: magát valamitől megtartani (szokottabban visssatartani, vagy megtartóztatni) am. valamit szándékosan nélkülözni, magát mérsékelni. Megtartja magát a bortól, a haragtól.
