MEGTÖR
MEGTÖR, (meg-tör) ösz. áth. Többé-kevésbé mereven keménységü valamely test részei között az öszvefüggést bizonyos erőszaktétel által felbontja, melyet különösen törésnek nevezünk. Megtörni mozsárban a sót, külüben a kendermagot. Kalapácscsal megtörni a követ. Szekerekkel megtörni a göröngyös utat. Fogakkal megtörni a diót, mogyorót. Megtörni a jeget, átvitt értelemben is. Megtörni a fénysugárt, midőn azt rézsutosan valamely átlátszó testre és testen keresztül vezetik. Átv. ért. az emberi akaratra és elhatározottságra vonatkozólag am. azok szilárdságát megrontja, megszünteti, vagyis eszközli, hogy az ellenbenyomásnak engedjenek, hódoljanak. Lelki erejét meg nem törhette a sok szenvedés. Makacsságát a kiállhatatlan kinzószerek végre megtörték. Megtörni a kéreguralmat. A régieknél annyi is mint elront, elbont. „Megtöröm én csűrömet“ (destruam horrea mea. Tatrosi codex). „Ez ezt mondá, hogy megtörheti Istennek templomát.“ (Nádor-codex). V. ö. TÖR.
