MEGVAN
MEGVAN, (meg-van) ösz. állapotige. 1) El nem veszett, el nem kelt, el nem fogyott, rendes állapotában és minemüségében folyvást tart. Megvan-e még a pénzed? Ökrei még megvannak, de lovait eladta. Mi csak megvagyunk ahogyan úgy. Ugyanezen értelemben használtatik a többi időkben és módokban is. Órája tegnap még megvala, s ma nincs meg. Taval még mind a négy lovad megvolt. Ha megőrzöd pénzedet, ezután is meglesz. Hej ha most megvolna, amit elfecséreltem. 2) Néha am. megtaláltatott, s oly birtokra vagy tárgyra vonatkozik, mely megszünt, vagy szünőfélben volt, de ismét elékerült. Hála Istennek megvan a pénzem, melyet elvesztettem. Megvan az ellopott tinó. 3) Fogva van. Megvan a zsivány.
„„Megvagy“, így szól a leány örömmel,
Elfogván a szállongó lepét;
„„Megvagy“, így szól a vadász, gyönyörrel
A leányra nyujtva jobb kezét.“
Elfogván a szállongó lepét;
„„Megvagy“, így szól a vadász, gyönyörrel
A leányra nyujtva jobb kezét.“
Szép Ilonka. Vörösmartytól.
4) Megesik, megtörténik, eléadja magát. Megvan néha, hogy neki búsulja magát. 5) Élünk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy valami elkészült, vagy végrehajtatott. Megvan! Megvan a költemény, csak nyomtatni kell. A varrással már megvan a szabó, csak a vasalás van hátra. Ez is megvan, csak meg ne tudják. (Km.). V. ö. VAN.
