MEGVER
MEGVER, (meg-ver) ösz. áth. 1) Embert, vagy más állatot haragból, boszuból, büntetésül, többször és érzékenyen megüt. Megverni a rosz gyermeket, a lopáson kapott tolvajt. Megverni a lomha, vagy szilaj barmot. Kézzel, bottal, kötéllel, korbácscsal megverni valakit. Innen átv. ért. mondják Istenről, midőn büntet. Megverte őt az Isten. Verje meg az Isten mind a két kezével. (Km.).
„Gyermek királyt s hadvezért, ki
Erejénél többet mer,
Ád az Isten a nemzetnek,
Haragjában kit megver.“
Erejénél többet mer,
Ád az Isten a nemzetnek,
Haragjában kit megver.“
Kisfaludy S.
A részeg emberről tréfásan mondják: megverte őtet a maga keze, és megverte a bor. 2) Valamely lelketlen testet erősen ütögetve megpuhít, megtöm, öszveszorít stb. A szakácsok megveszik a kemény húst. A nádazók sulyokkal megverik a nádat. A kévekötők megverik a bekötött zsuppot. 3) Mondják égből hulló testekről, midőn kárt tesznek valamiben. Megvert bennünket az eső. A vetéseket megverte a ragya, a jég. 4) Valakit szemmel megverni a köznép hiedelme szerént, am. mereven nézésü, bámuló szemekkel megigézve, bizonyos nyavalyát okozni. Leginkább a kis gyermekek, mint gyöngébb idegzetüek, megigézéséről mondják. V. ö. VER.
