MEGVĚSZ
MEGVĚSZ, (meg-věsz) ösz. áth. 1) Bizonyos árut határozott, vagy kialkudott dijon megvásárol, magáévá tesz. Vedd meg ezt a lovat, oda adom száz forintért. Ha olcsón adod, megveszem. Azé a jószág, aki megvette. 2) Bizonyos jognál fogva, vagy erőhatalommal magáévá tesz valamit. Megvenni valakin az adósságot. Tiz forintommal tartozik, s nem birom megvenni rajta. Rohammal megvenni a várt.
„Némettől mert megvevék,
Fegyverekkel övékké tevék.“
Fegyverekkel övékké tevék.“
„Egyiknek neve Buda vala,
Ki ez országot megvette vala.“
Ki ez országot megvette vala.“
Csáti Demeter.
3) Átv. ért. mondjuk hidegről, midőn valamit megfagyaszt. Majd megvesz az Isten hidege.
„Megvette a hideg már benne az ikrát.“
Csokonai.
Különös szólásmódok Kriza J. szerént a székelyeknél: megvenni a disznónak a szakáját, a tyuknak a pípját (pípjét). Megvenni az égő épületet am. megmenteni (a Tisza vidékén sem ismeretlen). Megvette nőül, am. elvette (megfelel az ,eladó leány’ szónak, mert ami eladó, azt megveszik). Megvette a félszit, am. félelmessé tette magát előtte.
