MIKÉNT
MIKÉNT, (mi-ként) ösz. ih. és kötszó. 1) Kérdőleg használva am. mely módon, mi módon, hogyan? Mondd el kérlek, miként történt az egész dolog? Miként jöttél ide? 2) Mint kötszónak a viszonymondatban azonként, úgy, a szerént felelnek meg nyilván vagy hallgatólag, pl. miként mondád, azonként történt. Miként hallottam, úgy adom elé. „Legyetek ildomosok miként (veluti) kégyók. (Müncheni cod.). „Meg nem tisztúlhatonk jobban, miként áldozatokkal.“ (Debreczeni Legendáskönyv). – Nem egészen egyértelmü vele, noha sokak által öszvetévesztetik, mikép vagy miképen. ,Miként’ azt teszi: mely módon, ,miképen’ pedig, mily módon. V. ö. ~KÉNT, ~KÉPEN, és MIKÉPEN.
