MIKÉP
MIKÉP, MIKÉPEN, (mi-kép v. -képen) ösz. ih. és ksz. 1) Kérdőleg am. mily módon? Miképen fogjuk a dolgot czélszerüen elintézni? Miképen jártál el ezen ügyben? 2) Mint kötszónak a viszonymondatban nyilván vagy hallgatólag azonképen, v. akképen, olyanképen, hasonlóan felelnek meg, pl. az úri imában: „És bocsásd meg bűneinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétkezteknek.“ Ez értelemben öszvetétethetik a mutató szócskával: amiképen. 3) Ezen értelemnek megfelelőleg használtatni szokott már a régieknél hogy kötszó helyett is; (kiváltkép ajánlatos ez, ha a ,hogy’ azonegy mondatban többször fordulna elé). „Mivel azért az pogány ellenség nem aluszik, hanem éjjel-nappal azon mesterkedik, miképen az keresztyénséget megejthesse.“ (Gr. Eszterházy Miklós nádor levelei. Történelmi Tár VIII. k. 16. lapon). „Miért kegyig nagy kegyösségnek dolga ahról gondolkodnonk, miképen az szép kis Jézus sirván metéltetik vala környül ez mai napon.“ (Debreczeni Legendáskönyv 95. l.).
