MUNKÁS
MUNKÁS, (munka-as) 1) mn. tt. munkás-t vagy ~at, tb. ~ak. Munkával foglalkodó, dolgozó. Ellentétei: heverő, henyélő. Munkás cselédek. Nagyon munkás ember. Munkás ló am. igás. 2) fn. tt. munkás-t, tb. ~ok. Személy, ki kenyerét fogadott kézi munka által keresi, általában minden aki más részére munkálkodik. Munkásokat fogadni a szőlőbe. Munkások által kapáltatni a kukoriczát. Nagy pusztákon sok munkásra van szükség. Esténként kifizetni a munkásokat. Napszámban dolgozó munkások. Méltó a munkás az ő bérére. (Km.). 3) Régente annyit is jelentett: fáradságos, nyomoruságos pl. a régi halotti beszédben „És veteve (= veteje v. veté) őt ez munkás világ bele. V. ö. MUNKA.
