MUSTRA
MUSTRA, fn. tt. mustrát. Közvetlenül a német Muster vagy olasz mostra, közvetőleg s latin monstro után alakult idegen eredetű szó. A törökben mostra. Általán jelent oly tárgyat, melyet mint látni érdemest, vagy látni valót mutatni szoktak. Innen 1) a maga nemében válogatott, jeles, a többinek mintegy példánya, vagy azon forma, mely szerént valamit csinálni, alkalmazni kell. Ez értelemben magyarosabb szóval megfelel neki példány v. minta. 2) Mérés végett mutatott rész vagy darab bizonyos egészből, nevezetesen áruból. Mustrát küldeni a posztóból, vászonból, gabonából. Ez értelemben magyarosan megfelel neki: mutató, mutatvány; a régieknél: látó. „Im elküldtem az négy hordó borth, az ajándékborok, mindenikből egy egy palaczkkal thöltettem látó pohárnak.“ Levél 1557-ből. (Szalay Á. 400 m. l.). 3) Vizsgálat, mely által bizonyos tárgyakat szemügyre vesznek, különösen a végre, hogy megtudják, ha rendeltetésöknek megfelelnek-e, ha olyanok-e, mind lenniök kell; magyarosan szólva: szemle. Inne átv. ért. mustrának mondanak oly tárgyakat is, melyekről a szoros szemle következtében kitünt, hogy a maguk nemében nem jók. Máskép: valaminek aljasa, roszsza; mondják selejt-nek is, de ez ismét, úgy látszik, a német ,schlecht’-ből eredett. Így történik, hogy néha a szó eredeti jelentésével egészen ellenkező értelmet kap, pl. mustrajuh, oly juh, melyet mint nem szaporitásra valót a többi közől kivetettek. Te mustra = te csúf példa! (Lőrincz K. szerént Kapnik-Bányán divatos). Ezen eltérés az ellenkező értelemre kivált idegen szókkal történik, melyeknek eredeti jelentését a nép nem tudja, pl. katonai nyelven a remonda pótlovat jelent, melyet most tanítanak be hadi szolgálatra, tehát ép és jobbára fiatal lovat; a nép nyelvén pedig am. romlott, béna ló. 4) Szigorú bánás, fenyíték, kivált gyermek irányában, még veréssel ia. Mustra kell a gyermeknek. (Km.).
