NAPKELET
NAPKELET, (nap-kelet) ösz. fn. Legszokottabb nevezete azon időpontnak, melyben a nap tányéra a hajnalos ég látkörére felbukik. Továbbá jelenti az égnek azon táját, hol ez történni szokott. Nyári napkelet, az északhoz közelebb álló égtájék; téli napkelet, a délhez közelebb levő égtájék. Ellentéte: napnyugot. Széles és alkalmazott ért. napkeletnek mondatik azon földtáj, mely bizonyos helyre nézve kelet felé esik. Mi európaiak így nevezzük Ázsiának közép és déli részeit, melyek Európa felé néznek, valamint Európának Ázsiával határos tartományait, különösen Törökországot is. Röviden: kelet.
