NEM
NEM, határzó beszédrész, melynek tagadó és ellenmondó jelentése van. Közvetlenül azon szó előtt áll, melyet tagadni, vagy melynek ellenmondani akar pl. szabad-e mást bántani? Nem szabad. Nem megye szinházba, itt a menés tagadtatik. Nem szinházba megyek, hanem vendéglőbe, itt a helyre vonatkozik, hová menni akarok. Nem mind arany, ami fénylik. Félek nem félek. Jösz, vagy nem jösz? Szép, nem szép. Jó nem jó. Három ,nem’ ád egészséget: eleget nem enni, munkától nem félni, és nem bujálkodni. (Km.). Különösen a lehet, szabad, illik, tetszik, szükség, stb. akaratra a kedélyre vonatkozó szókkal szeret egyesülni, pl. „Nem szabad, nem illik, nem tetszik barátnak a táncz.“ (Gúnydal). Használják ellentétes vagy ellenmondó kötszó gyanánt is, s ekkor a viszonyszó előtt vagy mondatban hanem (a székely tájdivat szerént: henem) felel meg neki. Nem azt kérdezzük, ki tette, hanem mit tett? Nem Péter, hanem Pál a bűnös. Nem holnap, hanem ma kell meglennie. Nem oda, hanem ide. Tagadó jelentésü melléknevet tudtunkra csak az isza szóval képez, ebben: bornemisza. Ezen öszvetett határzóban csaknem am. csekély (kevés) hián nem, pl. csaknem elesett, am. csekély (kevés) hía volt, hogy el nem esett. (Közbevetőleg legyen itt említve, hogy a csak és csekély között nemcsak fogalmi és hangi rokonság van, hanem Szeder Fábián szerént a palóczoknál, Horváth József szerént pedig Vas vármegyében csek divatozik ,csak’ helyett). ,Csaknem’ régiesen nemmen, l. ezt.
,Hanem’ öszvetétel értelméről több vélemény lehet. Elsőben az úgy, amint kiejtik és írják, ha-nem szókból volna egybeállítva. Ez esetben, és midőn a hanem ellenmondást fejez ki, az ellentétes szókat vagy mondatokat némi rendváltoztatással kiegészítve érthetjük meg, pl. midőn így szólunk: nem Pétert hivom, hanem Pált, ez az értelme: Pétert nem hívom, ha Pált nem hívnám is. Nem fejér, hanem fekete, azaz nem fejér, v. fejér épen nem, ha nem volna is fekete. A jelen költő ezen verse: „Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság“, kiegészítve így állana: Te nem valál győző, ha a kor lelke: szabadság az nem volt volna is. E szerént ezek: Ha veled nem, mással nem megyek, és mással nem megyek, hanem veled, egyértelmüek volnának. Más vélemény szerént a ,hanem’ utóbbi része men volna, mely mint, régiesen mént, mënt szóból változott el, s eredetileg: hamént v. hamënt. Ekkor kiegészítve a föntebbi mondatok így állanának: nem Pétert hívom, ha (úgy) mint Pált (hívom). Nem fejér ha mint fekete, (ha úgy mint feketét látom vagy látjuk). Nem te valál győző, ha (úgy) mint a kor lelke: szabadság (volt az, vagy tekintendő annak). Végül alaposnak látszik azon vélemény is, hogy a régies heon v. héon, v. hévon (= csupán, pusztán) a későbbi kor nyelvérzésében értelmét elveszítvén, belőle hanem (székelyesen: henem) támadott; különben azok felelnének meg legtökéletesebben a mostani ,hanem’ jelentésének: „Nem te valál győző, heon a kor lelke: szabadság“, (azaz csupán a kor lelke: szabadság). V. ö. HEON, HÉVON. Néha a hanem nem egyenes ellentétet, hanem csak különbséget fejez ki, ekkor általában am. de, pl. e kert nem szép, hanem (de) haszonhajtó. Ekkor bizonyló ereje van, mint a de szónak az ilyekben: de úgy van, de bizony. Azonban ,de’ szót néha a föntebbiekben is használják.
Elemre és alapfogalomra nézve a ,nem’ határzónak legközelebb rokona a tiltó ne, továbbá a latin non, német nein, szláv ne, nie, nye. V. ö. NE, tiltó, tagadó. Túl a Dunán általán a tagadó nem élesebben (magasabban) hangzik, mint a szaporodásra vonatkozó nem (něm, nöm), s ez következetes kiejtés, minthogy az amazzal rokon ne általán nyiltabb hangzatu, mint a növésre, növekedésre, szaporodásra vonatkozó ně. A székely népköltési gyüjteményben is, akár az ě-, akár az ö-vel beszélő vidékekben, s ne és nem nyilt e-vel van kifejezve; ámbár némely nyelvemlékekben, pl. a Tatrosi codexben ezen szó e-jét is zárt ě-vel (mely az ottani irásmód szerént: e), sőt némely másoknál ö-vel is találjuk írva; pl. a régi halotti beszédben num, melyet a többi irásmóddal egybevetve nöm-nek olvasunk: „És nöm iggy (eggy) ember mulchotja (mulhatja) ez vermöt.“
