NEM-E
NEM-E v. NEM-É? ösz. kérdő. 1) Egyszerű tudakozó kérdésben van helye, és pedig szabatosan szólva a mondatban a nem azon szó előtt áll, melyre a kérdés egyenesen vonatkozik, az e pedig az ige után tétetik, pl. nem megy-e Pál Budára? itt t. i. a megy és nem megy között van a kérdés. Nem Pál megy-e Budára? Itt Pál és más között van szó. Nem Budára megy-e Pál? stb. Midőn kettő között foly a beszéd, s az előbb szólónak tagadására kérdést tesz a másik szóló, akkor a nem-e önállólag bizonyos sürgető, vagy megütköző, vagy bámuló jelentést fejez ki, pl. „Nem láttam öcsémet.“ „Nem-e“ „Elmentek-e falura?“ „Nem megyünk.“ „Nem-e?“ „Parancsolom tedd meg?“ „Nem teszem.“ „Nem-e?“ Ekkor az erős nyomaték az e hangon fekszik; ellenben az elébbi esetekben nyomatosabb a nem.
