NÉMA, (1)
NÉMA, (1), mn. és fn. tt. némát, tb. némák. Szoros ért. oly ember, ki szólni, beszélni nem tud, milyenek a siketen szülöttek, kik egyszersmind némák, honnan a siketnéma nevezet. Néma gyereknek anyja, sem érti szavát. (Km.). Szélesb ért. néma minden állat, mely hangot nem ad, milyenek a halak. Néma mint a hal. (Km.). Átv. ért. hallgatag, nem szóló, ámbár szólni tudna. Néma barátok, kik örök hallgatásra kötelezték magukat. Néma előljáró, ki nem szól, midőn intenie kellene másokat. Néma bűntárs, ki hallgatagsága által helybenhagyja mások bünét. Néma mester, oktató könyv. Néma mesterektől sokat lehet tanulni. (Km.). Képes kifejezéssel: néma csend, néma éj, midőn hangot nem hallani.
A néma szó a magyarban kétfélekép elemezhető: a) Vagy öszvetett szó a tagadó ne és ma alkatrészekből, s am. nem ma v. mo, nem moczczanó, azaz nem mondó, nem szóló, minthogy a ma mo, mint gyök némely szavainkban hangot, szót jelent. V. ö. MOND. E szerént oly öszvetétel volna, mint ne-vola (nyavalya) eredeti jelentéssel am. nem birtok, nem vagyon, azaz szegénység. V. ö. NYAVALYA. b) Vagy egyeredetü azon szókkal, melyek bámulást jelentenek, minthogy kivált a siketnémaság és bámészkodó állapot között rokonság van. Különösen hasonló hozzá a baranyai muma (a székelyeknél: mumák), azaz bámész, szótlan; a szájtátás és bámulás van kifejezve a rokon má, bá a bám gyökökben is; innen kiindulva néma csekély hangváltozattal am. muma, ki szájat tát, és semmit sem szól. Figyelmet érdemel, hogy a persa nyelvben numú-den um. mutatni, s a részesülőben puma am. mutató.
