NÉMINEMŰ
NÉMINEMŰ v. ~NEMÜ, (némi-nemű) ösz. mn. Némi nemből való. Valami határozatlan, bizonytalan, kétes értelem lappang benne. „Ez szent könyörűletösségnek jószágáról (jóságáról) jeles példát egyebek között ezt olvassok: Hogy néminemű jámbor asszony, ki némely nömös vala, mind test szerént, mind lélök szerént, ez jámbor asszony az kórokon, legjonkább (inkább) az poklosokon igön könyörül vala.“ (Górycodex. 40. l.). Némelyek így is mondják: némi-némi, mi oly kettőztetés, mint a kiki, olykor-olykor, néha-néha, és ennek van saját jelentősége, mintegy kitüntetni akarván az alapfogalmat. De hibás a néninémű v. némünémű hosszú é-vel az utóbbi szóban, mert ném főnév nyelvünkben nem létezik. A Tatrosi codexben is állandóan: néminemő.
