NOHÁT
NOHÁT, (no-hát) ösz. indulatszó. Biztató, fölszólító, ösztönöző értelme van, kivált bizonyos előzmények után. Nohát menjünk. Nohát mit tegyünk? E szóban a hát, az időt jelentő ha-ból eredt határozó, mint a ma és idő szókból van mast, idétt. Ugyanezen alapértelem lappang az öszvetett tahát (tehát) szóban, melynek első része a távolságot jelentő ta, a hát pedig am. időben, és igy tahát am. további időben vagy egyszerüen tovább. A tahát tehát következtetési kötszó, a következtetésnek pedig lényegét teszi a gondolkozás, vagy itélés fonalán való tovább haladás, és így, midőn bizonyos állítások után ezt mondjuk: tahát, jelenteni akarjuk, hogy tovább ez következik a gondolkodás fonalán, s ezt így mondja a latin: ultro sequitur, vagy consequenter. V. ö. TEHÁT. Ezen következtetési jelentése van a nohát szónak is, pl. no hát mi is megyünk. Nohát úgy semmi baj.
