NYAK, (1)
NYAK, (1) fn. tt. nyak-at, harm. szr. ~a. 1) Állati test része a derék és fej között. Vastag, vékony, hosszu, rövid nyak. Egyenes, görbe nyak. Nyakat kinyújtani, öszvehúzni, meggörbíteni, félrehajtani. Nyakon csapni, ütni, vágni, felejteni valakit. Nyakon csípni, ragadni a tolvajt. Nyakra fojtani a kötelet. Kolompot kötni az ökör nyakára. Szeretnék az egerek, ha kolompot kötnének a macska nyakára. (Km.). Nyakig bemenni a vízbe. Nyakig adósságba verni magát, am. egészen eladósodni. Nyakát meghosszabbítni am. felakasztani. „Ha városi tolvajt fognak meg, arra olyan itéletet teszen, hogy fel nem akasztják, ha fizethet neki; de ha nem, abban bizonyos lehet, hogy meghosszabbítják a nyakát.“ (Mikes Kelemen). Nyakra főre, am. nagy sietséggel, hirtelenkedve. 2) Minthogy némely barmok igát viselnek nyakaikon, innen átv. ért. nyomásra, teherre vonatkozik. Nyakára járnak a hitelezők, kéregetők. Nyakán marad a sok adósság. Kérlek, ne járj a nyakamra. Nem tudom őt lerázni a nyakamról. Nyakig vagyok már vele. Ott ült a nyakamon. Nyakamon van. Nyakán van az ellenség. Nyakába varrta magát. „Úgy hiszem az az mi vörös vitézünk az eget is nyakamba szakasztaná, ha bírna vele.“ Gr. Eszterházy M. nádor levele 1631-ből. (Újabb Nemzeti Könyvtár). 3) Minthogy s életnek szükséges kelléke, a lélekzés, a nyak belsejében megy véghez, innen átv. ért. am. élet. Nyakamat teszem föl rá, hogy nem igaz. Nyakába került. Nyakát szegte. 4) Különös szólamok: nyakába venni a várost, a világot, am. bebarangolni. Nyakamra nőtt, oly nagy lett mint én. Nyaka közé szedte lábát am. elillant. Nyakon csípni am. fülönfogni. Nyakat vonszanak egymással, azaz, veszekednek. Nyaka közé verni stb. Bizonyos edények vagy más testek azon karcsúbb része, mely a többi részhez képest olyan, mint az állatok nyaka azok derekához. Korsó nyaka. Palaczk nyaka. Lopótök nyaka. Hegedű nyaka. 6) A növénytanban a vált szirmu bokréta keskenyedő s a csészébe nyuló része; ilyen nyaka van pl. a szegfű szirmainak. (Ungvis).
Hangra és értelemre megegyeznek vele a török jak szón kivül, mely Vámbéry szerént am. nyakgallér, a német Nacken, angol neck, svéd nacke, dán nakke, olasz nuca, nocco, finnlapp nikke, franczia nuque, a középkori latin genuculum. Ha e szóban alapfogalmul a hajlékonyságot veszszük, a nyak am. a megfordított kany, melyből kanya v. konya, kanyar, konyúl stb. származnak, s rokon hozzájok: könyök gyöke köny, minthogy a könyök is hajlást, kinyulást jelent, mint a láb konyulását jelentő hellen γονυ, és német Knie, melynek ismét a fordított nicken, neigen, felel meg. Hogy a nyak szóval a magyar a hajlás fogalmát kapcsolta öszve, onnan is kitetszik, mert a népies nyaklik am. hajlik, csuklik, félre szegűl nyakingat am. biczeg, gyökinget, és nyakint am. biczczent. V. ö. KACS, KACSKARINGÓ, KAJ, KAJSZ, KAJSZA, KAJMÓ.
