NYÁM
NYÁM, elvont gyök, vagy inkább elavult fn., melyből névragozva lett nyámmal, és képzővel nyámog, nyámándi. Eredeti jelentése, szájtátás, akár bámulásból, akár tunyaságból, ostobaságból; s rokonságban van azon nagy szósereggel, melyekben az ám vagy am alaphang szájtátásra vonatkozik, mint ámé, ámúl, bámé, bámész, bámúl, bamba, mamlasz, mám-mám, mámor stb. Különösen jelenti oly ember szájának tátogatását, ki lassan, immel-ámmal, kelletlenül eszik, s húzogatja a száját, mivel az étel nem kell, nem izlik neki.
