NYÁR, (2)
NYÁR, (2), fn. tt. nyarat, tb. ~ak. Röviden hangzik némely személyragok és képzők előtt is, mint nyaram, nyarad, nyara stb. nyaral, nyaranta, nyaratszaka. 1) Mint a télnek egyenes, és szokott ellentéte, jelenti az évnek azon időszakát, mely alatt tartósabb és nagyobb foku melegség uralkodik, a növények tenyésznek, s gyümölcsöznek. A szójárásokban és közmondásokban a tél és nyár mint egész év, vagyis az egész évnek megfelelő időrészek említtetnek, pl. hét tél hét nyár megválasztja. (km.). azaz eldönti, ha jó vagy rosz-e; hét tél hét nyár próbálja meg őket (t. i. a házastársakat. Km.). A ki nyáron nem gyüjt, télen keveset füt, vagy: télen agg ebül bánkodik. (Km.). Nyárban szakgatja a téli subát. (Km.). Télen nyáron könnyen él. 2) Szükebb ért. az éjszaki félgömbön, nevezetesen a mérsékelt égöv alatt, három hónapi időszak az úgynevezett nyári napfordulattól az őszi éjnapegyenletig, vagyis körülbelül junius 21-től september hason táju napjáig, midőn a nap látszólagosan a rák, orozlán, és szűz csillagzatait bejárja. Ennél fogva ujabb nevezet szerint, minthogy a nyár juniusban kezdődik, a junius nyárelő, a julius nyárhó, az augustus nyárutó. Régente a nyár első részét kajsz-nak nevezték, honnan kajszi baraczk, sárga baraczk, mely juliusban érik, különböztetésül az őszi baraczktól. Nyár kezdete, nyár közepe, v. dereka, nyár vége. Meleg, forró, száraz, nedves, esős nyár. Nyáron aratni.
„Azt énekli a kis madár:
„„Az életben egyszer van nyár
S mikor eltöltöd a nyarat,
Csak a száraz lombja marad.““
„„Az életben egyszer van nyár
S mikor eltöltöd a nyarat,
Csak a száraz lombja marad.““
Szász Károly.
Mi e szónak elemzését és eredeti jelenését illeti, valószinü, hogy eleinte rövid volt: nyar, mert ma is az általános szabályok szerént az önhangzóval kezdődő ragok és képzők előtt többnyire röviden hangzik. Értelemre és hangra legközelebb áll hozzá a török jaz (minthogy a törökben r és z könnyen fölcseréltetnek). Rokon még vele a tavaszt jelentő hellen εαρ, és szláv jar, jaro; továbbá a német Jahr, mely ugyan mai szokás szerint egész évszakot jelent, de, mint Adelung állítja, hajdani értelme nyár volt, s Ar alakban létezett, mely a régi német nyelvjárásokban aratást jelentett, miszerint a nyarat az aratástól nevezték volna el. A görögben is a ϑερος nyár és aratás. Ily mind fogalmi, mind hangbeli rokonság létezik a magyar nyar és aratás között is, melyeknek közgyökük: ar v. or, melyből lett arat, ort, és amely s előtéttel megvan a sarol, sarabol, s t előtéttel a tarol igében. Ily előtétnek tekinthető ,nyár’ szóban az ny vagyis ni (am. mutató) a honnan niar, v. njar v. nyer v. megnyujtva nyár mintegy mutatója az aratásnak. Más elemzéssel az ny lehet am. nő (ige), honnan nyár annyi volna, mint nő-ár t. i. a növésnek, tenyészésnek árja, özöne, bősége. Egyébiránt különös figyelmet érdemel az arab: nár, mely tűzet, és núr, mely meleget, továbbá a mongol naran, mely napot jelent s ezek szerént a lényeges r hangban a ,tűz’ (pír) vagy meleg értelme rejlenék.
