NYIHELŐDZIK
NYIHELŐDZIK, (nyih-el-ő-d-z-ik), belsz. m. nyihelődz-tem, ~tél, ~ött, htn. ~ni, v. ~eni. Mondják különösen oly emberről, ki nyugtalankodva húzza vonja magát, majd itt majd ott vakaródzik, mintha viszketne teste, vagy a nyivek, férgek csipnék. Alsó nyelvbe való kifejezés. Jelentéséből kitünik, hogy gyöke nyí v. nyív, tehát eredetileg: nyivelődzik, máskép: nyühelődzik. A v és h, mint tudva levő dolog, gyakran fölcseréltetnek, rokonhanguságuk miatt, mint kőmives, kőmíhes. A nyihelődzik alakja szerént képződtek: rühelődzik, rühét vakarja, vagy miatta izog mozog; bogározik a tinó, midőn a bogarak csipésére ugrál, ficzkándozik; legyeskedik a ló, midőn a legyek csipkedésére nyugtalankodik. Mind ezen igék átv. ért. élénk, nyugtalankodó, kicsapongó mozgékonyságot is jelentenek.
