NYOSZOLA
NYOSZOLA, v. NYOSZOLYA, (nyosz-ol-a) fn. tt. nyoszolyá-t. Széles ért. lábakon álló készület, melyen elnyujtózva fekünni, pihenni, nyugonni, alunni lehet. Ezt fejezi ki a Molnár A. és Pápai Páriz értelmezése szerént a latin grabatus, sponda, és hellenlatin cline. Ez értelemben ide tartozik a pamlag, lésza, katonaágy. Közönségesen az ágy szóval egyértelmüleg használtatik, de, úgylátszik, az ágy különösen alvásra rendelt, és saját ruhanemüekkel, ú. m. párnával, vánkossal, dunnával ellátott készület; régiesen álgy, mi azt gyaníttatja, hogy gyöke ál vagy al azonos az álom vagy alszik szó gyökével. Ellenben a nyoszolya gyöke rokonnak látszik, a nyugszik, nyújt, nyúlik, nyújtózkodik, igék gyökével. Ezen szó eredeti alakban nyoszoló, mint némely tájakon divatozik s képzési hasonlóságban vannak vele: mocsola, pocsola, pongyola (bongyola), motóla, gomola, csigola, korcsola, fuvola, bugola, csoroszla, gereble, meregle, csákla, melyek mindannyian elavult igetörzsökökből származott részesülők módosított véghangzóval, mocsoló, pocsoló, pongyoló, motoló stb. helyett, melyek közől némelyekben a nyelvszokás az l hangot meglágyította; mint mocsolya, gereblye, csáklya. E szerént nyoszolya am. nyugolya vagy nyuszolya, melyben az sz képző megfelel a g gyakorlatos képzőnek s e kettő néha föl is cseréltetik, péld. ha öszvehasonlítjuk ezen igéket: tömöszöl tömöget, vonszol vonogat, noszol nógat, azt veszszük észre, hogy mind gyakorlatosak, s ezen értelmök a g és sz hangokban rejlik; így lett a nyu gyökből nyuszol, és nyugot v. nyugat ige, s ennélfogva nyuszoló, am. nyugotó t. i. készület vagy bútor. V. ö. NYUGOT, ige. Más vélemény szerént a nyoszolya szoros ért. annyi volna, mint nőszölő, vastag hangon nászoló, azaz: házasok ágya; s ez értelemben szoros viszonyban áll a nász, nyoszolyóasszony és nyoszolyóleány, székelyesen nyűszüasszony, nyűszüleány, s Nagy-Bánya vidékén nyuszóleány szókkal.
