NYUGSZIK
NYUGSZIK, (nyug-sz-ik v. nyug-osz-ik) k. Ragozva: nyugoszom, v. nyugszom, nyugoszol, v. nyugszol, nyugoszik, v. nyugszik, nyugoszunk, v. nyugszunk, nyugosztok, nyugosznak, v. nyugszanak; vagy ,nyugodik’ után: nyugodtam, ~tál, ~ott; első mult: nyugovám, v. nyugvám; másod mult: nyugod-tam, ~tál, ~ott, v. nyugot-tam stb.; jövendő: nyugvandom, nyugvandol stb.; par. nyugodjál; részesülő: nyugvó, htn. nyugodni, v. nyugonni. 1) Fáradni, munkálkodni szűn, de főleg azon czélból, hogy dolgát új erővel folytassa. A mezei munkások közben-közben nyugosznak. Nagy fa árnyékában jobb nyugodni. (Km.). Nagy fáradság után kinyugodni magát. 2) Kedélye háborogni megszünik; ez értelemben különösen meg igekötővel divatos. Valamiben megnyugodni am. miatta többé nem aggódni, nem busúlni, nem törődni. Megnyugovék rajta, amit mondtam, azaz: ellenvetést nem tőn, nem kételkedék benne. Midőn a bibliában Istenről mondatik, hogy hetedik napon megnyugodott minden csinálmányától (Káldi), itt a megnyugszik latinos szóvonzattal van szerkesztve. 3) Emberről s más állatokról átv. ért. szólva am. alszik. Puha ágyban, mély álomban nyugszik. Éjfélkor történt, midőn már mindnyájan nyugszunk vala. Különösen alkalmaztatik halálra. Itt nyugszik az Úrban N. N. A hivek lelkei Isten irgalmasságából békeségben nyugodjanak. (Egyházi ima).
„Nyugodj tehát, áldott lélek, békeségedben.“
Ányos.
4) Mondjuk képes beszédben lelketlen tárgyakról, midőn mozogni megszünnek. Nyugszik a szél, nyugosznak a tó hullámai, a falevelek. Lenyugszik a nap, midőn a látkör alá száll, mintha éjjeli fekvésre menne.
„A nyugvó nap máskor rózsaszín világa,
Mintha vért hintene a sík láthatárra.“
Mintha vért hintene a sík láthatárra.“
Tompa Mihály.
Mint ezekből kitetszik, a nyugszik igében alapfogalom a mozgásnak, működő erőnek ideiglenes vagy végképen való szünete. Gyökhangra nézve legközelebb rokonai a nyulik, nyujt, nyujtózik. Ha tekintetbe azt veszszük, hogy mind a fáradt ember, mind a barom, midőn munkáját végezte, illetőleg nyugonni készül, testét nyujtogatni szereti, sőt földre heverve nyujtózkodni szokott: valószinűnek fog látszani, hogy a magyar a nyugvást a nyujtózkodással azonosította, tehát hogy a nyug és nyulik, nyujt, nyujtózik egy gyökről származott szók. És ekkor a nyu gyök, keményebben ejtve nu egy volna az odábbra, távolabbra biztató no! indulatszóval. Ha pedig azt veszszük, hogy a magát munka után kinyugvó ember vagy állat rendesen pihegni, fújni szokott: akkor a nyu gyököt vagy nyuog törzsöt kapcsolatba hozhatjuk a vékony hangu nyög, nyeg szóval, miszerént nyugonni annyit tenne, mint nyögni, nyegni, magát kinyögni t. i. a munka s fáradság után; így a pihen szó is viszonyban áll a piheg szóval.
A nyug szónak részint ősi régiségét, részint hangutánzó sajátságát bizonyítja a vele megegyező héber: nuakh (
), arab: nákh, aram: nokh. Sínai nyelven: níng (quies, pax). Törökül pedig a rokon ujun-mak am. aludni, melyben szintén az erősebb lélekzés hangja rejlik.
), arab: nákh, aram: nokh. Sínai nyelven: níng (quies, pax). Törökül pedig a rokon ujun-mak am. aludni, melyben szintén az erősebb lélekzés hangja rejlik.
