ORRHANG
ORRHANG, (orr-hang) ösz. fn. Hang, melyet a beszélő féligmeddig az orrán bocsát ki, pl. a dünnyögő hm hm, hüm hüm indulatszóban. A mássalhangzók közől az m és n-et, az önhangzók közől pedig az ű-t szokták leginkább orron által hangoztatni; ki általán orron szokott beszélni, tutymának mondják. V. ö. M és N betüket.
