ÖKLELŐS
ÖKLELŐS, (ök-öl-el-ő-ös) mn. tt. öklelős-t, v. ~et, tb. ~ek. Mondják oly szarvas állatról, mely vad, szilaj természeténél fogva öklelésre hajlandó. Az öklelős bikának szarva hegyét elfürészelik. Az öklelős ökör szarvát kötéllel megkötik. Átv. tréfás ért. hóbortos, hirtelen, garázda, ki másokba hamar beleköt.
