ÖKLIK
ÖKLIK, (ök-öl-ik) k. m. ökl-ött, htn. ~eni. Mondják különösen vizről, vagy más folyadékról, midőn bizonyos résen kinyomúl, kifakad, kilökődik, pl. a víz a forrásokban, vagy a bor a bordó száján. Közvetlenül ugyanezen ige gyöke az ,ököl’ szóval áll fogalmi viszonyban, de közvetőleg a lökésre vonatkozik; s hangáttétellel alkalmasint am. lökik, vagyis lökődik.
