ÖSZHANGZÓ
ÖSZHANGZÓ, (ösz-hangzó) ösz. mn. Több hangszervek, vagy hangszerek, illetőleg hangok, melyek egymással kellő arányban szólanak. Az éneklők szózatjai-, a hegedű húrjai-, a zenekar hangszereinek mindig öszhangzóknak kell lenni. Átv. ért. egymással teljesen megegyező. A szabályokkal öszhangzó tevékenység. „Hiányzik az öszhangzó értelem.“ Madách Imre.
