ÖSZVEFOG
ÖSZVEFOG, (öszve-fog) ösz. áth. 1) Két, vagy több külön tárgyat, testet kézzel, ölbe hajtott karokkal stb. együvé szorít. Az ügyes pinczér egyszerre több tányért, palaczkot öszvefog. 2) Több űzőbe vett embert, vagy állatot fogoly, rab, martalék gyanánt együvé hoz. Öszvefogni a zsiványokat. Vadakat, madarakat öszvefogni. 3) Több igás barmot egy jármű elé fog. Csikót lovakkal, tinókat ökrökkel öszvefogni. 4) Átv. ért. különféle eszméket, fogalmakat, esméreteket öszvefüz. Használtatik önhatólag is, tárgyesetes viszonynév nélkül: 1) Bizonyos czélra mással egyesűl. Ha többen öszvefognak, hamarább czélt érnek. 2) Egy jármű elejbe ketten, vagy többen befogjak vonó barmaikat. Két szomszédgazda egy szekérbe öszvefogott.
