ÖSZVÉR
ÖSZVÉR, (ösz-vér) ösz. fn. tt. öszvér-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Korcs állatfaj, melyet ménszamár kanczalóval, vagy ritkábban viszont közösülve nemz, s mely a maga faját tovább nem szaporítja. Mint afféle korcs némely tulajdonságaira nézve apjához, némelyekre anyjához hasonló; fülei hosszúk, s mint a lovat, kocsiba, nyereg alá, különösen teherhordásra használják. A meredek hegyeket különös ügyességgel hágja meg. Az ,öszvér’ általánosabb nyelvszokás szerént, vagyis lóöszvér különösen szamármén hágta kanczától eredett. Sokkal ritkább tünemény az oly öszvér, mely ménlótól, és kanczaszamártól származott, mely ama másiknál kisebb, melynek neve szamáröszvér.
Származása módjából legokszerübben állíthatni, hogy nevét a két külön nemü állatok vérének öszvekeverésétől vette, s betü szerént am. ösz-vér, mint az egy testből és vérből származott emberekről mondjuk, hogy egy testvérek. Valamint a szamár, hasonlóan az öszvér is aljas gúnynyelven jelent butát, ostobát. Öszvérnél öszvérebb. Némely tájakon mula, a latin mulus, v. mula után. V. ö. MULA.
