PĚRDÍT
PĚRDÍT, PERDIT, (pěr-d-ít) áth. m. pěrdít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Valamely testet körösen forgó mozgásba hoz, vagyis eszközli, hogy perdüljön, pergővé legyen. Csigát, brúgatyút perdíteni. Orsót, rokkakereket perdíteni. Elperdíteni a koczkát. Tánczban a leányt megperdíteni. Valakit a szobából kiperdíteni, ebrudon kivetni. Tüzet perdíteni, am. tüzet csinálni, valamit pergő vagy lobogó lángra gyújtani. Rokon hozzá: pederít, mennyiben ez körös, kacskaringós alakúvá tesz valamit. V. ö. PĚDĚR ige és PĚR (1), gyök.
