PIROS, (1)
PIROS, (1), (pir-os) mn. tt. piros-t v. ~at, tb. ~ak. A vereshez legközelebb álló, s annak neméhez tartozó szín, de higabb, világosabb, nem oly szembeszökő, s gyöngédebb, bájolóbb hatásu. Egyébiránt, mint más szineknek, sok fokozata van. Vér szinű piros, milyen a hig egészséges vér. Rózsaszín piros. Piros ajak. Piros arcz, melynek fenékszine és háttére fehér. Piros csizma, szalag. Piros alma. Pirosra festett tojás. Piros hajnal. Szép, mint a piros rózsa.
„Piros orczám hová levél?
Hervadsz, mint az őszi levél.”
Hervadsz, mint az őszi levél.”
Népd.
„Pirus oldal neköm nyiljál,
Én szivemtől el ne távozzál.”
Én szivemtől el ne távozzál.”
Benigna assz. imakönyve.”
„Tokaj felől piros az ég,
Kincsem, rózsám, szeretsz-e még?”
Kincsem, rózsám, szeretsz-e még?”
Népd.
„Úgy ül úton, útfélen az estve,
Pirosra és haloványra festve.”
Pirosra és haloványra festve.”
Vörösm.
Reggeli órának, szép piros hajnalnak, arany van szájában. (Km.). A lovak közt pirosnak nevezik a világos pejt, melynek piros szőre, s fekete farka és serénye van. Tuli piros am. égő vagy láng szinü piros; t. i. a mongol nyelvben töle-khü am. égni, s tuli am. tükör. A finn nyelvben is tuli am. tűz. Van tuli piros nevü szőlőfaj is.
