RÁÜT
RÁÜT, (rá-üt) ösz. önh. és áth. 1) Valakit v. valamit bizonyos eszközzel vagy taggal megüt. Bottal ráütöttek a hátára. Öklével nagy mérgesen ráütött az asztalra. Üss rá arra a lóra, ha nem húz. 2) Valamely testnek fölszinére egy másikat ütés által rányom, rászorit. Ráütni a patkót a ló patájára. Kerékre ráütni a sint, hordóra az abroncsot. Ide tartoznak ezek is: ráütni valamire a bélyeget, levélre ráütni a pecsétet. 3) Árveréseknél a legmagasabb árt megállapítni, mi dobraverés által szokott történni. 4) Önhatólag és átv. ért. am. valakinek alakját veszi fel, ahhoz hasonlóvá leszen. Ezen fiú egészen az apjára, ezen leány pedig az anyjára ütött. E hasonlat, úgy látszik, a bélyegzéstől van véve, mintha a gyermek a maga alakját rányomás által kölcsönözte volna szüleitől; vagy pedig annyira hasonlít (eredetileg külső alakban, majd jellemben) szüléihez, mint a ráütött pecsét vagy bélyeg a pecsétlő vagy bélyegző eszközhöz. Ellenkező esetben mondjuk, elütött szüleitől, azaz, más valakinek bélyegjegye nyomódott rá.
